A halottak már nem bántanak, mégis félünk tőlük

Hány temetőt üzemeltettek jelenleg, és hogy kerültél ebbe az iparágba?

A testvéremmel együtt a két cégünk tizenkét temetőnek látja el a teljes körű üzemeltetését két vármegyében, ezek közül egyébként hat egyházi tulajdonban van, a többi önkormányzati.

Az általatok üzemeltetett 12 temetőben milyen arányban vannak most az urnás és a koporsós temetések az országos 75-25 százalékos arányhoz képest?

A kisebb településeken még nagyobb ennél a koporsós temetések aránya, de mindenhol látjuk az arányok eltolódását. Jelenleg már nálunk is több az urnás temetés, de talán nincs ekkora különbség, míg például Budapesten ez már valószínűleg 90-10 százalék körül járhat. Konkrétan 2024 májusában 31 urnás és 20 koporsós temetésünk volt, szóval 60%-40% körülinek mondhatjuk az arányt, de évről évre egyre több az urnás temetésünk.

Személyesen, hogyha előre tekintesz pár évet, mivel lennél elégedett, hogyha hol tartanának a cégeitek, van valamilyen távlati kitűzött cél, hogy mit akartok elérni?

Sokan tudják a szakmában, hogy apukám volt az alapítója a Pantheonnak anno, még évtizedekkel ezelőtt, majd némi kitérőt követően két éve már újra a testvéremmel közösen vezetjük az Anhur Kft-t és a Pantheon Kft-t. Azt gondolom, hogy ha a jelenlegi szintet tudjuk tartani, az jó eredmény. Tolna és Bács-Kiskun vármegyét lényegében lefedjük, ha tudjuk hozni az eddigi számokat, tudunk fejleszteni a szolgáltatásokban – kiegészítve az értékkövetéssel –, akkor ez egy tökéletes fejlődés. Ami még probléma, hogy vannak olyan személyek minden részén az országnak, akik évente egy új céget alapítanak, és tisztességtelen üzleti gyakorlatot folytatva, illegálisan végeznek temetéseket. Ha ezeket a vadhajtásokat ki tudnánk szűrni a rendszerből, annak minden tisztességes kollégánk örülne.

Temetőfenntartóként mi az, ami a legnagyobb probléma jelenleg a hazai temetők kapcsán, hogy látod, milyen területeken kellene változtatni?

Elsősorban a megfelelő tereprendezés majd ennek fenntartása, leegyszerűsítve a fűnyírás és a gaz megfelelő kezelése, a letört ágak összeszedése, tehát a megfelelő környezet kialakítása az ide látogatóknak. Persze ez ilyen nagy területeken, mint ez a temető itt Szekszárdon mindez nem egyszerű. Itt egyébként ez a feladat most elkerült tőlünk, és önkormányzati kompetencia már, szóval meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok, mindenesetre amit lehet, megteszünk mi is, közös érdekünk, hogy gondozott legyen a sírkert. Alapvetően persze ez financiális kérdés, és bár a jó szándék megvan az önkormányzatokban is mindenhol országszerte, de a legnagyobb probléma az, hogy sokszor nincsen rá elegendő fedezet, szóval az egész terület finanszírozásával vannak problémák.

Az urnák hazavitelét, illetve ezzel összefüggésben a gyászszertartások elmaradását mennyire érzed napi szinten, ez egy valós probléma nálatok is?

Üzemeltetőként óriási probléma, hogy semmilyen információt, tájékoztatást nem kapunk arról, ha visszahozzák az elhunytakat a temetőbe: az urna hazavitelének lehetősége jogszabályban rögzített, és noha hivatalosan be kéne jelentenie, hogyha áthelyezi a hamvakat máshova, de ez a gyakorlatban nem valósul meg, így követhetetlen a dolog.

Mi az, ami ebből következően a legnagyobb probléma lehet hosszú távon?

Egy idő után ebből az következhet, hogy a nyilvántartások semmissé válnak, nem lehet majd követni, pontosan ki, hol lett eltemetve. A másik probléma, hogy nincs lehetőség így a gyászfeldolgozásra sem, főleg, ha a gyászszertartás is elmarad. Számtalan lehetőség van már arra, hogy méltó búcsút vegyünk a szeretteinktől, de a gyászszertartás elmaradása probléma, melynek elmulasztása komoly mentálhigiénés problémákat is okozhat.

A temetkezési iparágnak, az egész szakmának komoly problémája, hogy sokan kötelező jelleggel évente egyszer kétszer kilátogatnak a temetőbe, de nincs meg az a fajta kultúrája ennek, mint más országokban. Ez mennyire probléma szerinted?

Igen, ez egy kulturális kérdés alapvetően. Én nagyon szeretek a temetőkben sétálni, nem csak a mieinkben, hanem bárhol a világban, mert az ott érzett atmoszféra, hangulat valami pluszt ad számomra. Lenne hova fejlődni szerintem a magyarországi temetőknek, Az emberek az újat iszonyatosan nehezen fogadják el, tehát ha én egy koncertet, vagy valamilyen kulturális eseményt szeretnék egy temetőben megszervezni, az első reakciók egészen biztos, hogy megosztóan lennének. Meggyőződésem, hogy egy kamarazenekar klasszikus zenei előadása csodálatos lehetne temetői környezetben. Hosszú a folyamat, amíg ide eljutunk, de biztosan el kell majd ilyen irányokba is mozdulnunk.

Hogy lehet szerinted ezen változtatni, javítani az imázsát, a kultúráját ennek az egész közegnek?

Neveléssel, beszélgetésekkel, edukációval. A gimnazista fiamnál például vannak úgynevezett szociális órák, amiket el kell tölteniük valamilyen külső szervezetnél, én pedig vállaltam, hogy szívesen hívnék be embereket, hogy nézzék meg nyugodtan, pontosan mi történik a temetőkben. Látom a barátainknál is, hogy például november elsején vagy 31-én idejöttek, kimegyünk sétálni, és ők úgy jönnek vissza, hogy Úristen, egyrészről mennyire érdekes, ahogy mesélek nekik a temetőről, másrészt pedig eddig mennyire nem azt a méltóságteljes nyugalmat érezték ebben, amit egyébként lehetne. A haláltól való félelem, illetve konkrétan az elhunytak földi maradványaival kapcsolatos idegenkedés szerintem egy komolyan létező probléma, ezért van egy távolságtartás az emberekben az egész témával kapcsolatban. Ugyanakkor a legtermészetesebb dolgok egyike a születés és a halál. Szokták kérdezni, amikor este itt maradok sokáig dolgozni, hogy nem félek-e. Erre szoktam mondani, hogy a halottak már nem bántanak, viszont egy rosszindulatú élő ember százszor előbb fog bajt okozni, ha benéz az irodám ablakán, és látja, hogy egyedül ülök itt.

Ha előretekintesz a következő öt-hat évre, mi az, ami a szakmában fontos lenne, hogy megvalósuljon?
A gyászszertartás nélküli, nem kellően átgondolt urna-hazavitelt biztosan meg kellene állítani, mert ezek komoly problémákat és méltatlan helyzeteket okozhatnak. Nyilván a papírmunka egyszerűsítése óriási segítség lenne, de ebben jelenleg nincs még jelentős előrelépés. Az egészségügyi intézmények és a temetkezési szolgáltatók közötti ügyintézésben is sok felesleges kört kell tennünk, ebben is jó lenne a változás, az egyszerűsítés. Vannak jó kezdeményezések, mint például az e-HVB, de még sok idő kell, mire ezek minden szinten jól működnek majd.

Melyek lehetnek azok a dolgok, amelyeket temető fenntartóként szerinted érdemes lenne Nyugat-Európából átvennünk? Tudsz mondani erre bármilyen példát, amit külföldi konferenciákon vagy akár temetőkben láttál, tapasztaltál?

Maga a szolgáltatás és a termékek része szerintem nagyjából ugyanolyan Európa fejlettebb részein is, mint nálunk, amiben viszont temetőfenntartóként sok különbséget látok, az a gépiesítés, a modern technológiák és a különböző gépek felhasználásának szintje. Ezen kívül az elhelyezésekre vonatkozóan nagyon tetszik nekem Olaszországban a föld fölötti urnafalak kialakítása, illetve a koporsó falak, és az ezeket befogadó létesítmények.

A személyre szabott temetések, szertartások egyre inkább elterjednek Amerikában, Nyugat-Európában. Ti is érzékelitek, hogy egyre konkrétabb igényeik vannak az embereknek, és meg akarják mondani, hogy például milyen zene legyen, vagy milyen képet, videót vetítsetek le az elhunytról?

Abszolút, igen. A zenéket már nagyon gyakran a hozzátartozók kérik, amiben egyébként szívesen segítünk is nekik, ha igénylik. A kivetítésekkel viszont óvatosak vagyunk, ebben a szakmában nem lehet hibázni. Ha egyszer történik valami kellemetlen dolog, van egy technikai probléma, nem jó videó indul el, lefagy a notebook, akkor az visszaüt ránk. Tehát lesz 100 jól megszervezett temetés, és senki nem mondja, hogy gratulálunk, nyilván ez nem is elvárás, de ha egyszer lesz egy probléma, akkor abból hír lesz. Óvatosak vagyunk, de igyekszünk kiszolgálni az új igényeket, és már az új kollégákat is igyekszünk úgy kiválasztani, hogy értsenek ezekhez a dolgokhoz is.

Mennyire nehéz munkatársakat találni ebben a szakmában?

Nagyon nehéz. Általában mindenkivel igyekszem elbeszélgetni, akit felveszünk, és bizony egyre nehezebb jó embereket találni. Akik az irodában ülnek, borzasztó összetett feladatot látnak el, egyszerre kell talpraesettnek, empatikusnak és kedvesnek lenniük. Nálunk nem az történik, hogy az ügyfél bejön, és fölvesszük a temetést, majd elköszönünk és gyorsan távozik az ügyfél. Igyekszünk foglalkozni az emberekkel, hiszen ez egy különleges helyzet, amikor mindenkinek számít a megértő, támogató hozzáállás.

Sok szakmabelitől hallottam már, hogy vannak olyan szolgáltatók, akik illegálisan, engedélyek nélkül működnek. Ezzel mit lehetne egyébként szerinted kezdeni? Mi lenne a jó megoldás?

A jogszabályok rendelkezésre állnak, de sokszor a hatóságok nem tudják pontosan, mit kellene ellenőrizniük, illetve nincsenek meghatározva a büntetési tételek sem megfelelően. Nem szemrehányásként mondom, nyilván kapacitástól is függ, de szerintem a legnagyobb probléma, hogy nem jutnak el odáig az ellenőrző hatóságok, hogy oké, akkor én most eljátszom, hogy bemegyek és megrendelek egy temetést, és végig is nézem az egész folyamatot, hogyan működik, és utána a legvégén mondom meg, hogy én egy ellenőr voltam. Értem, hogy az irodában dolgozó, egyébként jószándékú, nyilvánvalóan leterhelt hivatalnokok nem pontosan értik a szakmánkat, nincs is erre idejük. Anélkül, hogy tanácsokat adnék, azért érdemes lehet például azzal kezdeni, hogy ki van bejelentetten foglalkoztatva, de ehhez is el kell menni temetésekre, és megnézni, hogy pontosan kik dolgoznak ott, és akkor egyből kiderülne minden visszaélés. Ráadásul, ha van is ellenőrzés, és találnak hiányosságokat, sokszor nincs következménye. Tehát azt mondja a hatóság, hogy szüntesse be a jogellenes tevékenységet az adott cég vagy vállalkozó, majd persze ezt a céget bezárja az illető, létrehoz egy újat, és ugyanúgy folytatja.

Hogy lehet ezeken a dolgokon változtatni?

Ami szerintem nagyon nehéz ebben a szakmában, hogy itt annak érdekében, hogy bármilyen komolyabb változás történjen, ahhoz mindenkinek benne kell lennie. Most egyébként látok erre esélyt, mert az elmúlt években elindult egy közeledés a különböző szakmai szervezetek között, egyre többet beszélünk egymással, történt egy jelentősebb generációváltás is, és elindultak olyan kezdeményezések, együttműködések, aminek lehet az eredménye majd a teljes iparág modernizációja, fejlődése. Ez mindenki érdeke, szóval bízom abban, hogy jó irányba indultunk el.