Az elmúlt 35 év magyarországi halálozási trendjei és a várható középtávú irányok

1990-ben Magyarországon a férfiak, illetve a nők várható élettartalma 65 és 74 év volt, míg ez a szám 2024-re 74-re, illetve 80-ra emelkedett. Mindez egyrészt jelentős javulást jelent, ugyanakkor a népesség elöregedése és a korösszetétel megváltozása miatt a nyers (abszolút) halálozásszámok és a nyers halálozási ráta más mintázatot követ. A születéskor várható átlagos élettartam hosszú távon emelkedett: a 1990-es évek eleji alacsonyabb értékekhez képest több éves javulás figyelhető meg mind a nők, mind a férfiak esetében. Ez az emelkedés azonban nem volt teljesen folyamatos: a 2019–2021 közötti COVID-időszakban világosan látszott a visszaesés, majd a részleges felpattanás.

A haláloki struktúra viszonylag stabil hazánkban: a keringési rendszer betegségei (szív- és érrendszeri betegségek) továbbra is a vezető halálokok közé tartoznak, bár az elmúlt három évtizedben ezek relatív súlya csökkent a halálozásokon belül, részben a kardiovaszkuláris megbetegedések jobb kezelésének és a rizikótényezők — például a dohányzás — mérséklődő jelenlétének is köszönhetően. Emellett a daganatos-onkológiai betegségek arányát jelentős, és sok országban megfigyelhető emelkedés jellemzi, részben azért, mert hosszabb ideig él az idősebb korosztály, ahol a rosszindulatú daganatok gyakrabban fordulnak elő.

Fontos demográfiai kontextus: Magyarország lakossága az elmúlt évtizedekben csökkenő és elöregedő trendet mutatott — a termékenységi szint hosszú távon a reprodukciós ráta alatt maradt, így a népesség természetes fogyása (több halálozás, mint élveszületés) strukturális tényező. Az idősek arányának növekedése és az aktív korú népesség csökkenése mind olyan tényezők, amelyek hosszabb távon befolyásolják a halálozási számokat és a társadalmi-gazdasági terheket.

A közelmúlt kiemelt eseménye a COVID-19 járvány hatása (2020–2021), amely átmenetileg jelentősen megnövelte a halálozásokat – ez a hatás nemcsak közvetlen járványhalálozásban, hanem az egészségügyi ellátásra gyakorolt terhelés és a késleltetett ellátások révén is érzékelhető volt. A járványt követően a mortalitás részben visszarendeződött, de az elmaradt gyógykezelések és a hosszabb távú egészségkárosodások (long COVID, szív- és érrendszeri következmények) miatt több hatás még évekig megjelenhet az adatokban.

A jövőre vonatkozó várakozások: a KSH és más kutatások alapforgatókönyve szerint a születéskor várható élettartam további, mérsékelt növekedése várható Magyarországon, különösen, ha javul a krónikus betegségek kezelése és csökkennek bizonyos rizikófaktorok. Ugyanakkor a népesség öregedése miatt a nyers halálozásszám és az idősek körében fellépő halálozások abszolút száma nem feltétlenül fog gyorsan csökkenni a következő években – azaz egyszerre lehet javulás az életkilátásokban és akár növekvő terhelés is az egészségügyi ellátórendszer felé az idősek számának növekedése miatt. A KSH népesedési előrejelzései szerint a lakosságszám a következő évtizedekben csökkenhet, miközben az idősek aránya nő, ami nem magyar sajátosság, a legtöbb európai országban megjelenik ez a probléma.

Rátérve az aktuális adatokra, a KSH adatai szerint azt látjuk, hogy 2025-ben például egy nagyobb magyarországi város lakosságával megegyező volt a népességfogyás, több mint 52 ezer fő: 72 ezer gyermek született, mindeközben több mint 124 ezren hunytak el, a természetes fogyás ráadásul tovább gyorsult, és sajnos a termékenységi ráta is újabb mélypontra süllyedt.

A 2025-ben született 72 000 gyermek, 7,1 százalékkal, 5511-gyel volt kevesebb, mint az előző évben, és a teljes termékenységi arányszám egy nőre becsült értéke 1,39-ről 1,31-re csökkent 2025-ben. Az elhunytak becsült száma 2025-ben 124 200 volt, 2,6 százalékkal, 3270-nel kevesebb az egy évvel korábbinál. Január–júniusban 3,5 százalékkal többen, míg július–decemberben 8,4 százalékkal kevesebben hunytak el, mint 2024 azonos időszakaiban. A születések és a halálozások egyenlegének következtében a becsült természetes fogyás 2025-ben 52 200 fő volt, a 2024-es 50 000 adatot követően.

Rövid összegzés: az elmúlt 35 évben Magyarországon javultak az életkilátások és csökkent bizonyos korcsoportok halálozási kockázata, azonban a népesség elöregedése és a COVID-19 miatti kilengések befolyásolták az abszolút számokat. A középtávú kilátások mérsékelt további élettartam-növekedést jeleznek, miközben demográfiai szerkezetünk miatt a halálozási terhek és az idősek ellátására nehezedő nyomás valószínűleg fennmarad. E két tényező hatásának köszönhetően a nagyságrendileg az átlagosan havi 10.000 fő körüli halálozási szám nem várható, hogy számottevően változik a következő években. Amennyiben nem lesz komolyabb változás a trendekben, mindez azt is jelentheti, hogy 2035 környékére 9 millió környékére süllyedhet a lakosságszám hazánkban.