Temetőfenntartóként hogy látja, melyek a legnagyobb problémák, amelyekkel szembenéznek jelenleg?
Az üzemeltetés finanszírozása nem egészen megoldott, hiszen vannak olyan temetők, amelyekre a tulajdonos szán pénzt, akár önkormányzat, akár egyház, de nagyon sok esetben ezt a vállalkozásoknak kell megfinanszírozniuk, illetve ezen keresztül a hozzátartozóknak, a családoknak. Én azt gondolom, hogy ebben sajnos nincsen területi különbség, ez az egész országra jellemző. Nagyon kevés olyan nagyváros van, amely elegendő központi támogatást kap. Ők nyilván egy kiváltságos helyzetben vannak, de – főleg az egyházi temetőknél – a kiszámítható és megfelelő szintű finanszírozás kérdése komoly problémát jelent sajnos országosan.
Európában, tőlünk nyugatra mindezt hogy oldják meg? Létezik egy fix, normatív támogatás, amely elég ahhoz, hogy ezt ebből finanszírozzák?
Azt látni kell, hogy Nyugat-Európában teljesen elkülönül az üzemeltetés és a szolgáltatás. Ezekben az országokban az üzemeltetés nincs kiadva a vállalkozások kezébe, hanem az önkormányzatok vagy a megyék, esetleg régiók üzemeltetik a temetőket. Mindezt abból a büdzséből, amely tulajdonképpen közpénz, vagyis lényegében állami a finanszírozás. A szolgáltatás ugyanakkor már külön vállalkozási tevékenységként működik. Nálunk ezzel szemben az a trend még, hogy az üzemeltetés és a szolgáltatás nem különül el ilyen szervesen egymástól.
Ezt a modellt át lehetne Ön szerint Magyarországon is vennünk?
Sok mindenben a nyugat-európai példát követjük, tehát lehet, hogy ez is egyfajta megoldás lenne, hogy szétválasztjuk a temetkezési-üzemeltetést a szolgáltatástól, de nyilván ez nagyon megváltoztatná a piaci helyzeteket, sok embernek és nagyon sok vállalkozásnak lenne rossz, és nagyon sok önkormányzatnak jelentene plusz feladatot. Tehát azt nagyon nehéz megítélni, hogyha lenne ilyen kormányzati szándék, pontosan milyen változások mennének végbe a piacon, de hosszú távon pozitív kihatással lenne ezzel az egész iparágra, azt gondolom.
Az MTFE vezetőjeként hogy látja, melyek lehetnek a szervezet reális célkitűzései a következő időszakban?
A mi célunk, hogy magát a temetőket népszerűbb helyekké tegyük, és olyan irányba tudjuk a lakosságot befolyásolni, hogy a temetőbe járás az ne egy tabu téma legyen vagy egy olyan kötelező feladat, hogy csak a halottak napján megyünk ki. Szeretnénk, ha a temetők olyan zöldfelületei lennének a településeknek, amelyek kegyeleti parkok is egyben. Tulajdonképpen próbáljuk különböző eseményekkel arra ösztönözni a lakosságot, hogy minél gyakrabban látogassanak ki a temetőkbe, de mi is tudjuk, hogy ehhez infrastruktúra és megfelelő programok is kellenek. Ilyen például a mindenszenteki mécsesgyújtás, amit pár évvel ezelőtt kezdeményeztünk: ennek a lényege az, hogy látványos fényinstallációkat hozunk létre a Mindenszentek napján, mindez pedig egy interaktív esemény is, hiszen a temetőlátogatók bármilyen ábrát kirakhatnak a mécsesekből. Ez például nemcsak szép látvány, de remélhetőleg ösztönöz is arra, hogy a temetőhöz ne csupán a gyász gondolata kapcsolódjon, de a kikapcsolódás, a zöldfelület és egyfajta pozitív élmény is.
A Tanexpo-n az egyik központi elem 2024-ben a digitális megoldások voltak. Mennyire látja ezeket Magyarországon kivitelezhetőnek, mit tudunk átvenni ezen a területen a nyugati országoktól?
A temetőknek, a sírhelyeknek a digitalizációja mindenféleképpen fontos és jó dolog, ez nagyon sok helyen elindult már, egyre több temető rendelkezik ilyen szoftverrel. Olyan digitális rendszerekről van szó, amelyekkel könnyen rá tudunk keresni bármilyen adatra vagy konkrét sírhelyre. Nyilván a szolgáltatás területén is egyre jobban be fognak épülni a digitális megoldások, legyen szó az online megrendelésekről vagy akár a kellékválasztásról. Erre fel lehet és fel is kell készülnünk a jövőben, biztosan nagy kihívás is lesz a vállalkozások számára, de nem tudjuk és nem is akarjuk elkerülni.
Milyen konkrét eseményekkel lehet a temetőket izgalmasabb, élményeket nyújtó helyszínné tenni?
Koncertek, kiállítások, fényinstallációk, de még akár konferenciák is. 2010-benKecskeméten megrendeztünk egy konferenciával összekötött kiállítást a temető területén. Ott épp az volt a lényeg, hogy olyan eszközöket mutattunk be, amelyeket a temető üzemeltetésben használunk, vagyis fűnyíró traktorokat, kertészeti gépeket, magassági gallyazókat vagy például alpintechnikai fakivágási megoldásokat. Mivel egy nyitott terület a temető, nagyon sok látogató kijött és megnézte, hogy mi zajlik itt, és egy kicsit betekintést nyertek abba is, hogy tulajdonképpen milyen nehéz feladat egy temetőnek a zöldfelület fenntartása és a karbantartás. Azt gondolom, hogy a jövőben mindenféleképpen szerencsés lehet, hogyha a programokat bevisszük a temetőkbe, egyrészt a szakma, másrészt persze a lakosság bevonásával. Az a fontos, hogy egy izgalmas, számos eseményt tartogató, a kulturális vérkeringés egyik stabil pontja legyen a temető.
Személyes ambícióként, mint OTEI elnökségi tag és az MTFE vezetője, mi fogalmazódik meg Önben a következő néhány évre, amit mindenféleképpen szeretne elérni?
A szakma becsületének építése, és az egész miliő megváltoztatása, vagyis több elismerés kivívása az ágazatban dolgozó embereknek. Gondolok itt a sírásó versenyre is, amelyet idén szeptember elején már 7. alkalommal rendezünk meg, és amit éppen azért hoztuk létre, hogy valamilyen szinten a szakmán kívüliek is belelássanak abba, hogy milyen nehéz fizikai munka ez. Hamarosan egyébként a további részletek és a jelentkezési feltételek a magyartemetkezes.hu és a mtfe.hu oldalon is elérhetőek lesznek, és természetesen várunk minden jelentkezőt az idei versenyre is.
Miért tartja fontosnak egy ilyen verseny megrendezését, mi az üzenete ennek a megmérettetésnek?
Amikor egy temetésre kimegy egy hozzátartozó, érthető módon természetesen, de akkor ő már csak a kész, kiásott sírral találkozik a ravatalozásnál, vagyis senki sem látja, hogy milyen kőkemény munkálatok előzik ezt meg. Másrészt pedig, ezzel összefüggésben az ágazatban dolgozók is elismerést kapnak egy ilyen versenyen, ez pedig javíthatja az önbecsülésüket. Én azt gondolom, hogy mindenféleképpen az a cél, hogy a már meglévő sikeres kezdeményezéseink megmaradjanak, mint például a sírásó verseny vagy a mécsesgyújtás, legyenek új programjaink és ezekkel egyre vonzóbb programmá tegyük a temetőbe járást az emberek számára.
Külföldön is van egyébként hasonló verseny, vagy ez egy magyar különlegesség?
Igen, most június elején került megrendezésre a 10. Necroexpo a lengyelországi Kielce városában, és ennek az egyik kísérő rendezvénye volt az itt megrendezett sírásó verseny. Büszkék lehetünk az eredményekre, hiszen a magyar csapat – a hajdúböszörményi Paraklétosz Kft. képviseletében Kiss László és Nagy Róbert – az első helyet szerezte meg, akinek innen is gratulálni szeretnék az aranyéremhez.
(Fotó: Varga József)
