FIAT-IFTA konvenció: Interjú Balogh Károllyal, az OTEI alelnökével, a MATEK elnökével

A FIAT-IFTA 2024 kongresszusán izgalmas előadásokra került sor az országok képviselőiből álló gyűlésén, a magyar delegációt képviselő Balogh Károly OTEI elnökségi tag a VII., immár nemzetközi indulókkal is büszkélkedő, MTFE által szervezett Sírásó Versenyről is előadást tartott. A gálavacsora egy zászlós ceremóniával vette kezdetét, ahol Marek Cichewicz leköszönő elnök megköszönte a közös munkát, melynek eredményeként a szervezet az elmúlt három év során dinamikusan fejlődött, presztízse növekedett, és a fiatal és modern szemléletű elnöknek köszönhetően a működése számos ponton megújult. Ezt követően kinevezésre került a FIAT-IFTA új amerikai elnöke, William C. Wappner, aki egy ünnepség keretében vehette át az elnökségi megbízatását szimbolizáló láncot. Az eseményről és az elmúlt 3 év munkájáról kérdeztük Balogh Károlyt, az OTEI alelnökét.

A 2024-es FIAT-IFTA konvención új elnököt választott a testület. Neked, aki az elmúlt években aktívan részt vettél a szervezet életében mi a benyomásod, mi volt az elmúlt 3 év legnagyobb eredménye, mit, vagy miket emelnél ki mindenképpen?

Folyamatában érdemes nézni az elmúlt 12 évet, amióta az OTEI teles jogú tagja lett a nemzetközi szervezetnek. Noha mindegyik elnök be tudta vinni saját karakterét és egyéniségét a kétéves ciklusába, igazán nagy megújulás nem történt. Az elmúlt három év (ami a COVID járvány miatt lett a szokásos kettő miatt három) sikerét több tényező is alakította: Marek Cichewicz személyében egy modern szemléletű fiatalember vette át az egyesület vezetését, és ezzel szinte egyidőben a titkárság is megújult, akinek a vezetője Emerson de Luca lett. Új bizottságok jöttek létre, megújult a kommunikáció és ami szintén nem elhanyagolható eredmény, hogy közel duplájára nőtt a tagság. Krakkóban az volt az érzése az embernek, hogy a FIAT IFTA nagyra nőtt, komoly munka folyt és látványban is úgy működik, ahogy egy nemzetközi szervezetnek illik. Ne felejtsük el, hogy minden kontinensről jöttek tagok, szám szerint 52 ország képviseltette magát.

A lengyel elnökség és a személyes jó kapcsolat az elnökkel nyilvánvalóan a magyar temetkezési szakmát is jó helyzetbe hozta. Mire számítasz, az amerikai elnökség kapcsán mi lehet Magyarország, illetve a Te személyes szereped, illetve milyen irányba mehet a szervezet a következő 2 évben?

A leköszönő elnökkel valóban kitűnő volt a személyes kapcsolatunk, és ebből kifolyólag több bemutatkozási lehetőséget kaptunk, ezek közé sorolnám azt is, amikor 2022-ben Magyarország lehetett a soron következő közgyűlés helyszíne. Jó házigazdának bizonyultunk, és ami a legfontosabb, hogy rekordszámú látogatót tudtunk vendégül látni, illetve számukra bemutatni a magyar temetkezési hagyományokat. Az amerikai elnök egy régi motoros, a közel kétszáz éves amerikai egyesület, az NFDA egyik vezetője, más stílust fog képviselni, mint Marek. Velük talán nem lesz meg azért a napi szintű telefonkapcsolat, de igyekszünk minél többet tanulni majd tőlük, hiszen az a befolyás, ahogy képviselni tudják a temetkezési szakmát az Amerikai Kongresszusban példaértékű lehet számunkra is. Mint ahogy az is nagyon hasznos lehet, ahogy a gyász társadalmi érzékenyítésén dolgoznak. Ez a téma egyébként az OTEI által vezetett hazai temetkezési egyeztetések, kampányok, közös gondolkodásoknak is az egyik kulcspontja lesz a következő években, ebben már folyik a munka, hamarosan indul is a 2024-es átfogó kampányunk több szervezet közreműködésével, mely szintén ezt a témát helyezi a középpontba.

Nagy siker, hogy a hazai sírásó versenyről egy képes beszámolót mutattál be a konvención megjelenteknek. Hogy sikerült ezt elérni, illetve mik voltak a reakciók a más országokból érkező temetkezési szervezeteknek?

Mindenkinek meg van a lehetősége, hogy tájékoztassa a FIAT-IFTA tagságot a saját országát érintő egyedi eseményekről, az én feladatom pedig éppen ez. Az elmúlt három évben többször is volt lehetőségem izgalmas témákkal előrukkolni, idén Krakkóban az MTFE sírásó versenye például komoly érdeklődésre tartott számot. Nem lennék meglepődve, ha éppen ennek az előadásnak köszönhetően tovább tudna majd fejlődni az esemény a nemzetközi hírnév felé. Igaz, hogy az én feladatom a prezentáció volt, maga a „termék”, az esemény az MTFE érdeme, és kiemelném, hogy a projekt folyamatos fejlődését illetően a marketinges csapatuk is jó munkát végzett. Reméljük, más országok is kedvet kapnak hasonló versenyekhez, mely egy marginális, kevésbé ismert szakma megbecsültségét hivatott emelni.

Az új alelnökök megválasztásánál is pontosan kiderült, hogy egy valóban demokratikus szervezetről beszélünk, ahol nem feltétlenül a nagyobb gazdasági erőt jelentő országok dominálnak. Erről tudnál pár gondolatot megosztani?

Ha nagyon a szívünkre tesszük a kezünket, van azért előnye annak, ha egy ország kiemelkedő súlyú világpolitikai szinten. Több felületet kapnak a nagyobb gazdasági befolyással bíró országok, főleg, ha jól szervezett temetkezési egyesület képviseli őket. Ennek most némileg ellentmondott, és gondolom erre utalt a kérdésében, hogy a harmadik alelnök megválasztásánál nem a kínai jelölt lett a befutó, hanem a mongol szervezet vezetője. Olyan komoly munkát tett le mind a kandidálásánál, mind a személyes bemutatkozásánál, hogy ezzel meggyőzte az elnökség többségét. Ilyen értelemben tehát maximálisan demokratikus a szervezetünk.

Alakultak új bizottságok is a szervezet mostani találkozóján, ezekről mit lehet tudni, milyen területeket fednek majd le, illetve a koporsó szabványosítás kapcsán miben maradtatok a tagországok szakértőivel, milyen színtű együttműködésre van szükség-lehetőség a közeljövőben?

Miközben Magyarországon azt tapasztaljuk, hogy a hagyományos temetkezés folyamatosan szorul vissza, és a helyébe a hamvasztások és az urnahazavitel dominálja a gyászszertartásokat, a nyugati világ jobban őrzi a hagyományokat. Ebben nagy szerepe van a biztosítóknak, akik megteremtik a tisztességes temetés költségvetését a családok számára. A közgondolkodásukban az játszik még nagy szerepet, hogy hogyan lehet többet tenni a fenntarthatóság kérdésében: itt a biológiailag elbomló anyagok jelentik a modern megoldást. Nem véletlen, hogy az egyik legsikeresebb, legnagyobb létszámú a Fenntarthatósági bizottság lett. Megalakult ezenkívül a Balzsamozási Bizottság, amelynek magyar tagja Novák Gergely lett. A Koporsó Bizottságban én is részt vettem, a cél itt a nemzetközi szállítással járó méret standardok egységesítése. Fontos megjegyezni, hogy a bizottságok által hozott határozatok nem kötelező érvényűek, hanem inkább ajánlás, amit a FIAT IFTA tagjai preferálnak a munkájuk során.

Hogy látod, a jövőben van esélyünk arra, hogy a szervezet vezetésében közvetlenül is benne legyen egy magyar szakember, esetleg neked hosszabb távon van ilyen jellegű ambíciód?

Egyáltalán nincs ilyen ambícióm, ráadásul az elnökségben való részvétel teljes embert kíván. A fő célkitűzésem az, hogy a magyar temetkezési szakmát, a sikeres magyar projekteket és a magyarországi temetkezési vállalkozásokat minél jobb színben tudjam feltüntetni külföldön. Fontosnak tartom, hogy a magyar kegyeleti hagyományok minden kontinensen legyenek ismertek. Büszke vagyok rá, hogy az UNESCO általam kapott képes tájékoztatást a kopjafás temetőkről, idén pedig a sírásó versenyről és a halottak napi mécsesgyújtásról.

Melyek azok a színes, kulturális érdekességek, amelyekkel találkoztatok az eseményen, van-e esetleg olyan, amit ezek közül kiemelnél az idei konvencióról?

Jó volt látni azt a sokszínűséget, amit ez a különleges szakma a világ számos pontján képvisel. A gyász mindenhol az elmúlásról szól, de mindenhol más módon próbálják az emberek megünnepelni. A FIAT IFTA szervezet tagjai ezeket a megoldásokat képviselik ezerféle megközelítésben, a temetkezés számos aspektusát figyelembe véve