Magyarországon ma 300 temetéssel tud profitot termelni egy családi cég, Németországban a harmada is elég lehet

Pont egy vizsga után vagyunk, tudna arról pár szót mondani, hogy milyen intézménynek milyen jellegű vizsgái voltak most, és hogy Ön ebben milyen szerepet tölt be?

Igen, ma 8 főt vizsgáztatunk. Egy debreceni tanfolyamszervező cég szervezte, akinek budapesti érdekeltsége is van. Ilyenkor az oktatás két módon történik: egyrészt jelenléti oktatás, ez különösen az első és az utolsó előadásokon nagyon fontos. Az elsőn azért, hogy minden technikai feltételt el tudjunk mondani a hallgatóknak, az utolsón pedig kötelezően a jogalkotó előírt egy záróvizsgát is. Ma egy ilyen írásbeli vizsgára kerül sor, illetve része a vizsgának még egy szakmai dolgozat védése és egy gyakorlati feladat is.

Hány szemeszterből áll az oktatás?

A jogalkotó 150-250 óra között szabályozza a tanfolyamok hosszúságát, és a vizsgaszervezők általában 150 órát szoktak beállítani, a többi időre pedig gyakorlati képzést írnak elő. A gyakorlati képzést pedig lehet igazolni munkáltatóval, tehát ott, ahol egyébként a munkáját is végzi a hallgató.

Tehát ha én szeretnék temetkezési ügyekkel foglalkozni, akkor nagyjából fél-egy év, ami alatt ezt a 150 órát meg tudom csinálni vagy rövidebb is lehet?

Rossz hírem van, Önnek ez nem sikerülhet, mert a jogalkotó előírt egy kétéves szakmai gyakorlatot is, és ezt főállásban, temetkezésben kell elvégezni. A temetkezési törvény 25-ös paragrafusa 12 pontban sorolja fel azokat a tevékenységeket, amely temetkezési szolgáltatásnak minősülnek, és valamelyik területen a gyakorlatban is végezni kell ezt a munkát. A tanfolyam végén temetkezési szolgáltatói képesítésről szóló dokumentumot kap, aki teljesíti a feltételeket. Ez hasonló a korábbi OKJ-s képzésekhez. 2020-ban változott a felnőttképzésről szóló törvény, és ebben nagyon pontosan meghatározták azokat a szakmákat, amelyeknek ilyen típusú, tanfolyamszerű oktatáson lehet részt venni, a temetkezési szolgáltató is beletartozik ebbe a körbe. Jelentősen lecsökkentek a szakmák: korábban közel 700 volt, majd ezt 2012-ben tovább csökkentették, és most körülbelül 170 szakma van, vagyis a munkaerőpiac igényeinek megfelelően állították be.

Komolyabb rendszernek tűnik a jelenlegi, mint az OKJ-s volt. Mondhatjuk, hogy jobb, komplexebb képzést ad most, mint a múltban?

Jó a kérdés, kicsit menjünk vissza időben.2000. január 1-jén lépett hatályba a temetőkről és temetkezésről szóló XLIII-as törvény és a végrehajtására kiadott 145. számú kormányrendelet. A törvény és a kormányrendelet egyértelműen előírta, hogy temetkezési szolgáltatói képzést csak szakirányú végzettséggel rendelkező személyek indíthatnak és végezhetnek. Határidőket is szabott természetesen a jogalkotó: 2002 végétől minden temetkezési szolgáltatást végző vállalkozás első számú vezetőjének el kellett végezni ezt a tanfolyamot. A temetkezési szakmának közben el kellett készítenie a tankönyvet is az oktatáshoz. Összesen 10 főt kértek fel a tankönyv elkészítésére, köztük engem is. Azóta is ebből tanul mindenki, nincs is más magyar nyelvű tananyag, illetve az interneten vannak információk, de kevésbé rendszerezve. Sajnos ma is ebből a tankönyvből oktatunk, pedig megérett arra, hogy átdolgozzuk, ugyanakkor ma a szakmában nehéz összeszedni tíz főt, akik vállalkoznának egy új könyv megírására.

Kik szervezik jelenleg az oktatást, kik vizsgáztathatnak?

2002-ben öt helyszínen, többek között a Kecskeméti Főiskolán indult temetkezési szolgáltatói tanfolyam. Nekünk is, tehát akik később oktattak, vizsgáztattak, el kellett végezni a tanfolyamot. Kecskeméten 17-en vizsgáztunk le, sajnálatos módon egyedül maradtam ebből a csapatból. Azóta jelentkeztek újak is, nyilván ők is levizsgáztak közben. Összesen jelenleg hatan vagyunk, akik vizsgáztathatunk. Ez egy kis szakma, és ebből a kollégák egy része, mint ahogyan én is, temetkezési szakértőnként is dolgozok, és a vizsgabizottságban is részt vehetnek.

Mikor volt ebben az első komolyabb változás?

A temetkezési és szolgáltatói képzés összhangban a felnőttképzéssel 2012-ben változott először jelentősen, mégpedig úgy, hogy ebben az időben átkerült a felnőttképzés a Kereskedelmi és Iparkamarához, új feltételeket szabtak meg, de tartalmát tekintve nem volt változás. 2020 után történt komoly módosítás: megjelent a felnőttképzésről szóló törvény, visszavette a Belügyminisztérium a Kereskedelmi és Iparkamarától a szakirányú képzéseket, a temetkezési szolgáltatást is. Oktatni bárki oktathat, aki megszerezte azokat a jogosítványokat, hogy oktathasson, de vizsgáztatni csak az Oktatási Központ vizsgáztathat. Lényeges változás a Kereskedelmi Kamara időszakához képest, hogy itt még háromszintű képzés volt: temetői munkás, temetkezési asszisztens és temetkezési szolgáltató. 2020-ban Prutkay Jánost, egy remek szakembert, - aki korábban a Belügyminsztáriumban dolgozott,- és engem kértek fel, hogy dolgozzuk ki az új képzési rendnek megfelelő követelményeket. Együtt egy olyan anyagot állítottunk össze, amelyet végül is az oktatási központ elfogadott.

A háromszintű rendszer akkor átalakult?

Nem átalakult, hanem megszűnt ez a típusú képzés. 600 órát kellett volna oktatni. Ha megmarad a háromszintű képzés, akkor a jogalkotó 600 órát írt volna elő, és rájöttünk, hogy ezt lehetetlen, még a 150 órát is nehéz megtölteni tananyaggal. Az is gond, hogy ebben az esetben a hallgató hetekre kiesne a munkából. Úgy döntöttünk, és ezt elfogadták, hogy visszaállítjuk a korábbi temetkező szolgáltatói képzést: 150 óra elméleti oktatás, plusz 100 óra gyakorlat. Ennek megfelelően alakítottuk ki a követelményeket is. A belépő pedig egy 20-25 oldalas szakmai dolgozat, illetve írásbeli és gyakorlati kérdések. Annak érdekében, hogy rövidebb legyen a vizsga, egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy megszüntetjük a szóbeli vizsgát, tehát nincs tételhúzás, a hallgatónak a dolgozatát kell megvédenie.

A szakmán belül mennyire látja, vizsgáztatóként is, aki elsők között kerül kapcsolatba az új szakemberekkel, hogy megindult egy erőteljes generációváltás?

Ez a mai napon is bebizonyosodott, hogy zömmel fiatalok jönnek, az én korosztályom szépen vonul hátra, de az utánpótlással vannak azért gondok, ez egy problémája ennek a szakmának. Ráadásul a jogalkotó előírt egy nagyon érdekes követelményt, amit csak minimálisan tudtunk módosítani: Ez alapján az első számú cégvezetőknek is temetkezési szolgáltató végzettséggel kell rendelkezniük. Mindez napjainkig anomáliákat is szült. 2010 után átalakultak az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok, több helyen erős koncentráció alakult ki. Így fordulhat elő, hogy egy kft. mondjuk 5 milliárdos árbevétellel rendelkezik, és van 5000 dolgozója, de az első számú vezetőnek temetkezési végzettséget kell szereznie. Ma Magyarországon több városban is ez így működik. Mindezek ellenére a tapasztalataink pozitívak. Az első számú vezetők szakmai végzettsége hozzá járult a temetkezési szakma pozitív megítéléséhez, elismertségéhez. Gyakran az első számú vezetők hihetetlen energiával, akarattal álltak neki a tanfolyam elvégzésének. Előfordult, hogy egy-egy cégtől 10 embert iskoláztak be a tanfolyamra.

Hogy látja, a generációkon átívelő, családi vállalkozások mennyire jelennek meg az utánpótlás tekintetében is, mennyire fontosak?

Abszolút, hiszen még egy jól menő temetkezési vállalkozást is rendkívül nehéz eladni. Egy ilyen vállalkozásnak az értéke a piaca, és amikor felszámolnak egy vállalkozást, a temetkezési szolgáltatás végzését más vállalkozások gyorsan áteszik. A családok, különösen a hagyományosan temetkezési szolgáltatásban dolgozó családok részére nagyon fontos az, hogy a gyerekek átvegyék a céget. Sok olyan példát tudok, hogy sikeres, más területen dolgozó fiatalok is visszajönnek, mert a családi vállalkozás nem lehet feladni, ők persze a vizsgákon is felbukkannak, ezt jó érzés látni.

Visszatérve még a hazai oktatási rendszerhez, mi lenne az az egy-két dolog, amit megváltoztatna, amin érdemes lenne javítani, fejleszteni, akár törvényi szabályozás terén?

Talán drasztikus gondolat, de énvisszavonnám a temetkezési törvényt és a kapcsolódó kormányrendeletet is: számszerűen olyan sokszor változott a törvény és a kormányrendelet, hogy célszerű lenne ezeket visszavonni, és újat készíteni. Ráadásul a törvény és a kormányrendelet változásai nem voltak minden szempontból összhangban, ellentmondások vannak a végrehajtási, meg az alaptörvény között.Teljesen új temetkezési törvény kellene alkotni. Probléma továbbá, hogy korábban a katonasírok, katonatemetők gondozására készült egy külön törvényjavaslat, majd végül ezt a törvényjavaslatot is beillesztették a temetkezési törvénybe, ezt is odarakták a 40-es paragrafushoz, amelyen így már szinte lehetetlen eligazodni, annyira részletes és hosszú lett.Vannak a törvénynek nagyon jó részei, a szolgáltatás szabályainak leírásában például, ahhoz nem nyúlnék hozzá, de azért összességében át kellene dolgozni. Ezzel összhangban nagyon fontos lenne a tankönyv aktualizálása is, hiszen 22 éve írtuk, de lehetséges, hogy ezzel is érdemes megvárni egy esetleg új törvény elfogadását.

Mint OTEI tiszteletbeli elnök, hogy látja a szervezetet jelenleg, hogy élte meg az új elnökség felállását, hogy látja a saját szerepéta jelenlegi vezetésben?

Abszolút pozitívan, jó irányba mennek a dolgok. Még a Covid-járványnak volta a tragikus következménye, hogy a korábbi OTEI elnök, a Budapesti Temetkezési Intézet vezérigazgatója, Horváth József meghalt. Minden tiszteletem az övé. Kényszerhelyzetbe kerültünk, hiszen az egyesületet tovább kellett vinni. Ennek során egyeztetéseket folytattunk, és kollégák véleménye, javaslata alapján született az a döntés, hogy vegyem át az OTE elnöki tisztségét. Azzal a feltétellel vettem át, hogy amikor Horváth József mandátuma lejár, én is lemondok. Az egy sajátos helyzet, hogy a magyar jog szerint ilyen megoldás nincs, mert öt évre választanak elnököt, és néhányan alig akarták elhinni, hogy nálam a kimondott szó szentírás, azon nem lehet változtatni. Kerestük az utódot, és számomra nagyon nagy öröm, hogy Dr. Gerencsér Balázs lett az OTE elnöke. Szakmailag rendkívül jól felkészült, rutinos, tapasztalt szakember, ráadásul az irányítóképessége, tehetsége átsegítette a szakmát ezen a nehéz helyzeten. Én úgy gondolom, hogy az én feladatom, küldetésem kicsit az, hogy Balázst segítsem, sajnos a betegségem kicsit akadályozott ebben, de eltökélt szándékom, hogy mindenben támogatom a munkáját.

Kívülről, amit én érzékelek, hogy a szakmai szervezetek között kezd kialakulni egy egyre barátibb, de persze óvatos közeledés is a közös érdekek és projektek mentén. Nem tudom, hogy 5-6 éve vagy 10 éve mennyire volt ez jellemző, vagy inkább konkuráltak, szemben álltak egymással a szervezetek?

Abszolút szembenállók voltak. Az elmúlt években kicsit az én érdememnek is tekintem, hogy sikerült beszélő viszonyt kialakítani a szakmai szervezetek között, de ez a folyamat már Horváth József alatt elindult. Kisebb szakmai szervezetek csatlakoztak az OTEI-hez, ezzel a befolyásunk is nőtt, de ahol érdemi előrelépést nem nagyon sikerült korábban elérni, ez a MATESZSZ, itt pedig leginkább Balázs idején történt elmozdulás, és most velük is kezd sokkal jobb lenni a kapcsolat. A szakma egysége, a közös fellépés a kormányzat felé jelzésértékű lehet a jövőben, ha el akarunk érni bármit. Hogyha együtt jönnek javaslatok több szervezettől, akkor nem lehet az oszd meg és uralkodj elven működni, oda kell figyelni ránk. Megmondom őszintén, hogy azért volt példa az elmúlt évtizedekben, hogy a szervezetek közti megosztottságot kihasználták a döntéshozók. Jó érzés látni, hogy ma egyre jobb az együttműködés, egyre egységesebb a szakma.