A változás lehetőség – ne féljünk tőle!

Milyen kihívások és fejlődési potenciál előtt áll a temetkezési szakma? Mennyire nehéz alkalmazkodni az új generáció elvárásaihoz, miért egyre fontosabb beszélni az öngondoskodás szerepéről, és miért kell már ma gondolkozni a kegyeleti helyek funkcióbővítésének lehetőségéről? Többek között ezeket a kérdéseket érintettük az OTEI alelnökével.

Immár 12 éve dolgozik az iparágban, hogy látja, mennyire volt elmozdulás az utóbbi időszakban abban, hogy a temetkezés alapvetően egy férfiak által dominált szakma, ahol viszonylag kevés nő kap(ott) lehetőséget arra, hogy vezetői szerepben próbára tehesse tudását, rátermettségét? Miként tudta önmagát megtalálni ebben a feladatkörben?

Természetesen iparági pályafutásom elején bennem is felmerült, hogy miként tudom megvalósítani önmagamat, és miként tudok szakmailag kiteljesedni a temetkezési szektorban. Édesapám tanítása máig bennem él, és eszerint igyekszem élni a mindennapjaimat: vagy csináld teljes gőzzel, vagy ne csináld, és hagyd abba. Én az előbbit választottam, így a 12 év alatt mindig megtaláltam azt a fejlődési utat, ami nemcsak nekem jelentett motivációt, de a BTI számára is előremutató volt. Hiszek abban, hogy egy sikeres vállalatot csak úgy lehet működtetni, ha a vezető példát mutat a munkatársak, kollégák számára, hogy mindig a maximumra kell törekedni, magabiztosan, hitelesen, folyamatosan a legjobb tudásunkat nyújtva kell a feladatunkat elvégezni, az új kihívásoktól, változástól pedig nem szabad megijedni. Ez folyamatos stresszt és nyomást is jelent, hiszen az általunk biztosított szolgáltatás jellegéből adódóan nincs lehetőségünk az ismétlésre. Ezért a 100%-os teljesítmény nem egy hangzatos marketing üzenet, nekünk valóban lehetőségeinkhez képest a maximumot kell nyújtanunk a mindennapokban, amit csak összeszokott és összetartó csapatként lehet elérni. Ehhez pedig tapasztalatom szerint a száraz logika, szigorú racionalizmus mellett a női empátia, beleérzőképesség beemelése is szükséges a stratégiai szintű döntésekbe is. Bár úgy gondolom, hogy volt elmozdulás a női vezetők befogadását, elfogadását illetően, még látok fejlődési potenciált ezen a területen.

Szakmai kihívásokban és változásokban sem volt hiány az elmúlt években. A Bécsben és a német nagyvárosokban már jól működő Stadtwerke-modelljéhez hasonlóan 2021-ben, a Budapesti Temetkezési Intézet, a Főkert, a Főkétüsz, az FKF, a Főtáv, valamint a Budapesti Városüzemeltetési Holding összeolvadásával létrehozták a BKM Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. közműcéget. Közel négy év távlatából hogy látja, eredményes volt az átalakítás?

Az összeolvadásnak köszönhetően olyan szerteágazó és stabil tudásbázis áll a holding korábbi vállalatainak rendelkezésére, mely sokkal hatékonyabb munkavégzést tesz lehetővé, ezáltal egymást támogatva tudunk előrelépni, fejlődni. Továbbra is mindenki a saját szakterületére koncentrálhat, ugyanakkor olyan IT, HR, és jogi háttérintézmény áll rendelkezésünkre, melyre mindannyian támaszkodni tudunk. Emellett jelentős gazdasági hatékonyságot tudtunk elérni. Csak egy példát kiragadva: a temetőkben található faállomány gondozásában támaszkodhatunk a Főkert szakmai tapasztalatára és munkájára, mely hatalmas könnyebbség a mindennapokban, ugyanis például csak a Farkasréti temetőben körülbelül 3.000 fa van. Céges szinten pedig ennél sokkal nagyobb volumenről beszélünk, csak a parcellák melletti sorfák száma megközelíti a 23.000 darabot, melyek gondozása óriási feladat. Európa legnagyobb temetőfenntartójaként 450 hektárnyi terület, 115 km hosszú belső úthálózat, 28 km kerítés és több mint 700 vízvételi hely tartozik hozzánk. Érdekes és a laikusok számára megdöbbentő adat lehet, hogy a köztemetők együttesen nagyobb területűek, mint a teljes V. kerület. Könnyű belátni, hogy milyen sokrétű feladatot jelent a BTI fenntartása a mindennapokban, így azt is, hogy az egységes közműcégben rejlő szinergiák milyen nagy lehetőségeket rejtenek.

Szinte minden szektorban egyre égetőbb a kérdés, hogy miként tudják a megfelelő munkaerőt, utánpótlást biztosítani. A temetkezési szakma talán még nehezebb helyzetben van, hiszen Magyarországon ma is számos tabu és prekoncepció övezi az iparágat. Hogy látja, mennyire nehéz feladat elé állítja ez Önöket?

Jelenleg 14 temető és a csömöri sírkert tartozik a vezetésem alá, ahol közel 280 ember dolgozik. Természetesen mi is érezzük, hogy a fiatal generáció megszólítása nem könnyű feladat. A 15-20 éve nálunk dolgozó, lojális munkatársak már látják a szakma szépségét a kihívások mögött. Az ő megtartásukra is nagy hangsúlyt fektetünk, de a fiatal, pályakezdők megszólítása extra kihívást jelent. Sokszor tapasztaljuk, hogy mind a fizikai, mind a szellemi munkát tekintve nagyobb kihívást és stresszt élnek meg a munkába lépve a pályakezdők, mint amire számítottak, így sokan rövid időn belül új kihívásokat keresnek, általában egy másik iparágban. Ez viszont nagyon megnehezíti a helyzetünket, mert ahogy korábban említettem, minden területen a maximumra kell törekednünk. Rendkívül szigorú adminisztrációs előírásoknak kell megfelelnünk, melyeket nem lehet egyik hétről a másikra egy pályakezdőnek megtanítani. A felvételező adminisztrátor kiképzése például átlagosan 1 évet vesz igénybe. Ennyi időre van szükség ahhoz, hogy azt tudjuk mondani, hogy egy kisebb szertartást már felügyelet nélkül, önállóan tud intézni. Úgy gondolom, hogy hosszú távon egy saját akadémiai – a Főkert kezdeményezésének mintájára – képzés lenne erre a kérdésre a megoldás, melynek keretében nemcsak a szükséges ismeretek átadására, de az életpályamodellre is fókuszálni kell. Véleményem szerint pár éven belül elmozdulás lesz a feladatkörökben: a sírásók például temető-, parkfenntartási és üzemeltetési feladatkörökben is fontos szerepet kaphatnak. Ha vonzó életpályát tudunk mutatni, a toborzás is könnyebb feladat lesz.

Európában a temetők funkciója az elmúlt években megváltozott, és az emlékezés, végső búcsú mellett kulturális szerepet is betöltenek. Itthon még ez a trend nem látható, továbbra is csak a halottak napja időszakában érkeznek nagyobb tömegek a temetőkbe. Elképzelhető elmozdulás ebben itthon is?

Hosszú távon elképzelhetőnek tartom, hogy a temetők kulturális vagy éppen rekreációs céloknak is megfeleljenek, legalábbis legyenek olyan kijelölt területeik, melyek ezekre a célokra is alkalmasak lehetnek. Ennek érdekében már elkezdtük a közös gondolkozást a városvezetőkkel, kiemelten az elerdősödött részek funkciójának kidolgozását említve. Ebben is nagy segítséget jelent, hogy a „holding” keretében a Főkert szakmai csapata segíti a professzionális tervezést, és majd az esetleges megvalósítást is.

A kulturális változások mellett nem mehetünk el szó nélkül a társadalmi változások mellett sem. Ez milyen új feladatokat jelenthet már rövid-, illetve középtávon a szakma képviselőinek?

Ma már egyértelműen látjuk, hogy a kegyelet területét ugyanúgy érintik a technológiai, a társadalmi és a kulturális változások, melyeket be kell építenünk a mindennapi gyakorlatunkba. Nyitottnak kell lennünk az új igényekre is, így például nálunk is elérhető többek között a galambreptetés, a kegyeleti ékszer, és tervezzük az úgynevezett katamaránt, mely akár nyílt vízen hamvak szétszórására alkalmas. Biztos vagyok benne, hogy folyamatosan innovatív szolgáltatásokat kell behoznunk, mert a temetkezési szokások jelentősen megváltoztak az utóbbi évtizedekben. Ma már például 10-ből 9 temetés hamvasztásos. Emellett egyre gyakrabban látjuk, hogy a családtagok hazaviszik az urnát. Fontos lenne, hogy erről többet és tabuk nélkül beszéljünk, mert sokakkal együtt én is úgy gondolom, hogy pszichológiai, gyászfeldolgozási szempontból sem biztos, hogy a legjobb döntés, ha valaki otthon tárolja hozzátartozójának hamvait.

Ha már a tabut említette, kicsit beszéljünk arról is, hogy mennyire jellemző itthon az öngondoskodás? Mennyire jelent anyagi terhet a családnak a kegyeleti szertartás, a temetés?

A tabuk sok esetben félelmeinkből táplálkoznak, vagy abból, hogy az adott témáról nagyon keveset tudunk. Sajnos gyakran azt látjuk, hogy a halálról nem tudunk még beszélni, pedig az élet elkerülhetetlen része. Nem kerül szóba, és ezért a családot váratlanul, felkészületlenül éri, ami akár jelentős anyagi terhet is jelenthet. Természetesen a mi dolgunk, hogy ebben a helyzetben támogató és segítő kezet nyújtsunk, de emellett fontos lenne, hogy ezen a területen is fejlődjön a lakosság tudatossága. Ennek érdekében két szolgáltatást is indítottunk: az egyik a személyes, saját otthonban nyújtott tájékoztatás, ahol megszokott és biztonságos környezetben lehet kiválasztani a szertartást és annak részleteit. A másik pedig az öngondoskodási programunk, mely már akár havi pár ezer forintos befizetéssel fedezni tudja a jövőbeni temetkezési költségeket, ezzel pedig jelentős terhet vehetünk le a szeretteink válláról, és biztosíthatjuk, hogy olyan szertartást kapjunk, amilyet szerettünk volna.

A technológiai fejlődés milyen megoldandó feladatokat, vagy éppen lehetőségeket rejt a szakma számára?

Nemcsak a folyamataink optimalizálása során fontos, hogy lépést tartsunk a technológia fejlődésével, de a lakosok elérésében is egyre nagyobb szerep jut a digitális megoldásoknak. Úgy gondolom, hogy már rövid távon fontos fejlesztés lenne, ha online kereshetőek lennének a parcellák, hogy ne kelljen az irodába bemenni, hanem otthonról is elérhetőek legyenek ezek az információk. Emellett szeretnénk például a jövőben digitális információs táblákat elhelyezni a temetőkben, melyek már a bejáratnál a könnyebb tájékozódást segíthetik.Fontos, hogy ne féljünk a változástól, az újtól, és hagyjuk, hogy a fiatalság megmutassa, hogy a digitalizációval milyen új kapukat tudunk kinyitni a jövőben.