Tanulságok az OTEI kutatásából: A halál és a temetkezés továbbra is tabu, de változik a magyar lakosság attitűdje

Révész Renáta Liliána gyászterapeuta évtizedek óta foglalkozik a gyász és a gyászfeldolgozás fontosságával, aki szerint a gyász valójában a temetés után indul, a temetés elválasztó rítus, szembesít az elválással, és segít is abban, hogy tudomásul vegyük a veszteséget, a halál tényét. Ezután következnek azok az átmeneti rítusok, melyek tovább segíthetik a gyász folyamatát. Ilyen pl a temetőben megemlékezés is mint emlék rítus. Az emberiség kultúráiban mindig is kitüntetett szerepe és helye volt annak, ahol elbúcsúzunk szerettünk testétől, ahol az emlékét őrzi a föld és mi is ott emlékezhetünk rá. Természetesen a gyászolók nem csak a temetőben gondolnak a szeretett elhunytra, de a puszta gondolatnál mindig több egy cselekedet, amit miatta teszünk, ez a rítus lényege. Időt, erőfeszítést, pénzt áldozunk arra, hogy a megfelelő helyen és módon emlékezzünk rájuk.

Jó példa erre a OTEI hazai kutatásából, hogy az előtakarékosság iránti nyitottság, az alternatív temetkezési formák fokozatos elfogadása és a családi döntések meghatározó szerepe is mind azt mutatják: a téma kikerülhetetlen, és egyre inkább a nyilvános társadalmi diskurzus részévé válik.

A temetkezési szakmai szervezetek célja, hogy felhívják a figyelmet: a halálról és a búcsúzásról való nyílt beszéd nemcsak tabukat dönt le, hanem segítséget is nyújt a gyászolóknak.A búcsúzás a testtől különösen fontos lépés a gyász folyamatában. Ez az a csendes, személyes pillanat, amikor a hozzátartozók még egyszer találkozhatnak szerettükkel, és megadhatják számára az utolsó tiszteletet, mielőtt a temetés megtörténik. A halál ténye ilyenkor válik valóssá – nem rideg módon, hanem méltósággal, együttérzéssel közelítve. A látogatás, a csendes elbúcsúzás segíti a lelkileg nehéz elfogadást, és lehetőséget ad arra, hogy a hozzátartozók kimondják, ami kimondatlan maradt, elrendezzék a gondolataikat, és békében engedjék el azt, aki fontos volt számukra.

A testtől való búcsú nem csupán hagyomány vagy szertartási elem, hanem lelki szükséglet.

• Segít lezárni a földi kapcsolatot,
• megkönnyíti a gyász feldolgozását,
• és biztosítja, hogy az elhunyt ember méltósággal, tisztelettel távozzon.

Mi, temetkezési szakemberek hiszünk abban, hogy ez a pillanat a szeretet és az emlékezés része. Éppen ezért mindig lehetőséget biztosítunk arra, hogy a család vagy bármely gyászoló – ha szeretné – személyesen is elbúcsúzhasson szerettétől. Ez a koporsós temetések esetén már egy régóta kialakult és bevett gyakorlat, de ugyanolyan fontosnak tartjuk, hogy a méltó lezárásra még a hamvasztás előtt is felkínáljuk a lehetőséget a hozzátartozók számára. Ez a találkozás segít megérkezni a valóságba, elindulni a gyász útján, és megőrizni azt a békét, amit csak a méltó búcsú adhat meg.

Fontosnak tartjuk, hogy:

• Adjuk meg a végtisztességet! - A temetés akár hagyományos, akár modern, lehetőséget teremt a család, az ismerősök, barátok számára, hogy végső búcsút vegyenek az elhunyttól. A búcsú alkalmat ad a gyászolóknak, hogy megosszák fájdalmukat és érzelmi támogatást nyújtsanak egymás számára.
• Gondoskodjuk előre! – az elmúlással szembenézni az élet egyik legnagyobb kihívása. A szeretteinket segíti, ha előre gondoskodunk róla.
• Beszéljünk róla! - A temetés ügyintézésénél sok hozzátartozó nem tudja, milyen temetés szeretett volna elhunyt rokonuk. A gyászolónak döntéseket kell hozni a temetésről ebben a nehéz helyzetben. Beszéljünk a temetésről még életünkben, hogy segítsük az itt maradt gyászolókat!

HÁTTÉR A KUTATÁSRÓL:

A kutatást az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület (OTEI) megbízásából az Impetus Research készítette 2025. április-május folyamán, a kutatás országos, 1000 fős reprezentatív mérés a magyar lakosság körében. A kutatás célcsoportja a 18 évnél idősebb lakosság, az adatgyűjtés módszere online önkitöltő kérdőív kvótás mintavétellel (nem, életkor, régió, településtípus, iskolai végzettség kvótákkal).