Interjú William C. Wappnerrel, a FIAT-IFTA elnökével

A FIAT-IFTA elnökeként, illetve az iparági tapasztalatai alapján hogy látja, melyek a temetkezési szakma legnagyobb kihívásai jelenleg?

Több nagy kihívást is látok. Az egyik az, hogy magát a temetési szertartást újra relevánssá tegyük. Az Egyesült Államokban a National Funeral Directors Association (Nemzeti Temetkezési Vállalkozók Szövetsége) nemrég végzett egy globális felmérést a témában. Az eredmények szerint Észak-Amerikában csak az emberek 65,7%-a, míg Európában 70,21%-a tartotta fontosnak a temetési szertartást, annak tartalmát és minőségét, vagyis 10-ből 3 megkérdezett számára ez egy lényegtelen kérdés. Ugyanez Afrikában és Közép-Amerikában viszont csak minden tizedik megkérdezettnél volt igaz, vagyis ezekben az országokban, talán a kulturális különbségek miatt is jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a végtisztesség megadásának. A második probléma, melyre szintén rámutatott a kutatásunk, hogy világszerte csak az emberek 69,3%-a érezte úgy, hogy a temetkezési szakemberek különös gondot fordítanak arra, hogy a szertartás tükrözze a család kívánságait, és közülük csak 72,5% szerint volt a szertartás értékes. Úgy gondolom, hogy ezzel mindenképp foglalkoznunk kell, hogy növeljük az elégedettségi indexet. Ez pedig nem kis kihívást jelent majd a jövőben, melyhez a temetkezési szakemberek kreativitására, nyitottságára lesz szükség, hogy a családok számára személyre szabott szolgáltatásokat nyújthassanak. A harmadik fő kihívás pedig egyértelműen az elhivatott fiatal munkavállalók felkutatása: vonzóbbá kell tennünk az új generáció számára a temetkezési iparágat.

Mit gondol, melyek a legnagyobb különbségek az európai és az amerikai temetkezési kultúra és temetkezési ipar között?

Véleményem szerint az európai és az amerikai temetkezési kultúra nagyon hasonló, és a felmérés is azt mutatta, hogy a fogyasztók hozzáállása is kifejezetten együtt mozog ezekben a régiókban. A legnagyobb különbséget a temetkezési vagy temetői szokásokban látom. Az Egyesült Államokban az emberek megvásárolják a sírhelyeket, tulajdonossá válnak, míg számos európai országban bérlik a területeket, és a családnak további díjat kell fizetnie a megújításért bizonyos időközönként. Egy másik különbség, hogy az Egyesült Államokban a ravatalozók nagyobbak, több funkciót is képesek ellátni. Nálunk sok ravatalozóban van olyan helyiség, mely kifejezetten a szertartások utáni fogadásokra, halotti torokra van kialakítva, mivel az USA-ban sok olyan gyászszertartást tartunk, amelynek a temetés utáni közös étkezés is a része. Emellett sok ravatalozóban van egy úgynevezett „életünnepély fogadóközpont” is, ahol az elhunyt életének fontos pillanataira emlékezhetünk. Ez jobban megfelel azoknak a családoknak, akik nem szeretnének hagyományos szertartást, de fontosnak tartják, hogy az elhunyt életéről megemlékezzenek.

FIAT-IFTA tisztújító konvenció 2024 ősz. (Kép forrása: FIAT-IFTA)

Önt nemrégiben választották meg a szervezet elnökévé. Melyek azok a fő területek, melyekre összpontosítani szeretne, és mit szeretne elérni, milyen célokat tűzott ki maga elé a két éves hivatali idejére?

A Krakkóban tartott ülésünkön több új bizottsággal bővültünk. Már egy ideje létezik az Örökségvédelmi Bizottság, amelynek elnöke, Cheng Yuanyuan kiváló munkát végzett eddig is, ennek folytatásában bízom. Ezen kívül megalakult a Globális Oktatási Bizottság, a Balzsamozási Bizottság, a Koporsószabványok Bizottsága és a Fenntarthatósági Bizottság is. Szeretném, ha ezek a munkacsoportok magas szinten működnének a következő 2 évben, és hasznos támogatást nyújtatának minden FIAT-IFTA tagszervezetnek. Ha egy területet kéne kiemelnem, amely kapcsán a legnagyobb az érdeklődés és a várakozás, az talán a balzsamozással összefüggő kérdések. A balzsamozásnak jelenleg olyan sok különböző formája érhető el - még akár egyes országokon belül is -, hogy a FIAT-IFTA által meghatározott szabványok rendet tehetnek majd ezen a területen, melyek egyértelműbbé tennék a lehetőségeket a temetkezési szolgáltatók és az ügyfelek számára is.

Szinte függetlenül attól, hogy melyik országról beszélünk, a temetkezési szakma körül mindenhol megfigyelhető egy bizonyos szintű tabusítás. Nem szeretünk beszélni a halálról, a temetkezésről. Mit lehet tenni ennek megszüntetése érdekében?

Úgy vélem, hogy a temetkezési szakmát minden országban eltérő mértékű tabu övezi az adott kultúrától függően, és az is sokat számít, hogy az adott országban hogyan ábrázolják a szakmát a televízióban vagy a filmekben. A különbségek ellenére persze ez egy globális kihívás, és a legjobb módja ennek leküzdésére az, ha aktívan részt veszünk a közösségben, és hagyjuk, hogy az emberek megismerjenek bennünket, ami ráadásul az üzleti érdekünk is. A nagy kihívás itt is az, hogy a fiatalokat rávegyük arra, hogy a temetkezési szolgáltatásra, mint karrierre gondoljanak, és ne legyen az a véleményük, hogy ez egy „fura”, kevéssé elismert szakma. Az ohiói szakmai-licensz testületünk, amelynek tagja vagyok, mindenkivel személyesen elbeszélget, aki temetkezési vállalkozói vagy balzsamozói engedélyt akar szerezni. Mindig megkérdezem a jelentkezőktől, hogy mi terelte őket a temetkezési szakma irányába, és a válasz általában egy olyan élmény, amit valamikor az életük során egy rokonuk temetésén szereztek. Vagyis, ha jól végezzük a munkánkat, az önmagában is segíti a tabuk leküzdését, a szakmánk népszerűsítését. Mindemellett fontosnak tartom, hogy a temetkezési szektort képviselő vállalatoknak, szervezeteknek is részt kell vennie különböző nemzeti vagy globális állásbörzéken.

A digitális megoldások és az AI-alkalmazások egyre inkább életünk részévé válnak. Ön szerint mennyire válhatnak ezek általánossá egy olyan konzervatívabb iparágban, mint a temetkezési szakma?

Nem gondolom, hogy a mi szakmánkban az AI helyettesíteni tudná a figyelmes, felkészült és gondoskodó temetkezési vállalkozót. Egy hozzátartozó, barát elvesztésének feldolgozása hosszú és összetett folyamat, melyben nagyon fontos szerepet tölt be a végső búcsú pillanata, a temetési szertartás, és ezáltal az az empátia, figyelem is, ahogy mi, temetkezési szakemberek fogadjuk a gyászolókat. Hiszem, hogy a személyes találkozást, gondoskodást, emberi érintést, nem tudja az AI helyettesíteni. Ugyanakkor a mesterséges intelligencia hatékonyabbá teheti a temetkezési vállalkozók munkáját, határozottan segíthet a szükséges dokumentációk elvégzésében, a tervezésben. A mesterséges intelligenciát egyébként már most is használjuk: a Chat GPT segítségével már készülnek gyászjelentések, gyászbeszédek. Bár elsőre idegennek tűnhet, a megfelelő információk bevitele után az AI ma már nem egy sablont követve írja meg ezeket, hanem sokkal inkább úgy, ahogy egy ember tenné.

Az interjú megjelent a Magyar Temetkezés 2024-es nyomtatott kiadványában (2024 december)