Komplex finanszírozási rendszerre lenne szüksége a temetkezési szakmának - interjú

Melyek a temetkezési iparág legnagyobb kihívásai jelenleg Magyarországon?

A megváltozott temetési szokások és ennek menedzselése, beleértve a temetői kultúra változását is. Igazából a nyersanyag- és energiaárak befolyásolják a temetkezési szakmának a fenntarthatóságát, változnak az árak, és sokszor nehezen lehet beépíteni mindezt a szolgáltatásainkba, a szertartásokba. Ezzel összefüggésben a koporsós és a hamvasztásos temetések arányának eltolódása az a kihívás, amihez nekünk is egyre gyorsabban kell alkalmazkodnunk és így fenntartani a vállalkozásainkat.

A cégek mennyire érzékelik azt, hogy nehezebb az üzleti környezet, esetleg kevesebb pénze van az embereknek?

Nem tisztünk azt vizsgálni, kinek mennyi pénze van, de a hajlandóság, hogy ki mit akar és mit tud kiadni ezekre a szolgáltatásokra, változik. Van, aki kicsit kevesebbet áldoz rá, de nem feltétlenül azért, mert nincs erre pénze, hanem mert a prioritások is megváltoztak. Nyilván a fiatalabb generáció körében, akiknek a kultúrájukban nem játszanak talán annyira fontos szerepet a szertartások – mint mondjuk a két generációval ezelőtt születettek esetében – érezhető, hogy csökken az érdeklődés, az affinitás a temetkezési kérdésekkel kapcsolatban. Ehhez nekünk alkalmazkodni kell, olyan megoldásokat, lehetőségeket mutatni, amelyek számukra is megfelelőek.

Egyes országokban, akár Lengyelországban és Szlovákiában is van állami támogatás, valahol kedvezményes hitelkonstrukciók, valahol nominálisan fix összeg. Ez egy olyan irány, amiben érdemes gondolkodni hosszú távon Magyarországon is?

Komplex megoldásra lenne szükség, mely több elemből állhatna. Egyrészt a hitel és pénzintézetek nyújthatnának a temetésekre valamilyen kedvezményes, akár államilag is támogatott kölcsönt, amelynek a fedezete nem lenne elviselhetetlen az emberek számára. A másik lépcső, hogy a nyugati országokhoz, illetve fejlettebb pénzügyi világú országokhoz hasonlóan, szélesebb körben lehetnének könnyen elérhető, akár államilag támogatott biztosítási, előtakarékossági lehetőségek. A harmadik pont lehetne az alanyi jogon járó, a TB által nyújtott egy összegű támogatás, mely jelentékeny részben fedezné az „alapszintű” temetések költségeit. Ha ez a három irány még kiegészülne a lakossági megtakarításokkal, akkor ez minden szereplőnek jó megoldás lenne. Maga az állam is jobban járna, mert az ezekből képződő adóbevételek visszaforognának hozzá, illetve tisztulna is az egész szakma. Évek óta célom, hogy ezt a lehetséges rendszert hirdessem.

Jelenleg a hazai biztosítási termékek, megoldások és mondjuk a nyugati rendszer között mi a különbség?

Nálunk, ha valaki köt egy temetkezési biztosítást egy biztosítónál itthon, akkor amikor a haláleset megtörténik, nem kapja meg egyből a család a biztosítási összeget, hanem elő kell finanszíroznia azt. Vagyis számlát kell kapnia, a számlát be kell nyújtani és hetek, hónapok után kapja csak meg a biztosítótól a pénzt. Hogyha nyugatabbra tekintünk, Ausztria, Németország, Olaszország, Spanyolország viszonylatában a temetkezési vállalat benyújtja a szükséges dokumentumokat a biztosítónak, és neki utalja a pénzt a biztosító minden gond nélkül. Nem kell előfinanszíroznia a családnak semmit, és a temetkezési vállalat is megkapja a pénzét biztosan, vagyis mindenki jobban jár. Ha erre a szintre eljutnánk, akkor ez már például egyből nagy segítséget jelentene.

Ráadásul mindez akár az egész iparág fehéredését is magával hozhatná, jól gondolom?

Igen, ilyen szempontból is jó lenne mindenkinek. Vagyis, amennyiben a TB-t fizető állampolgárok egyfajta állami dotációra számíthatnának, akkor már egy bank is könnyebben nyújtana segítséget, tehát egymást támogatná a folyamat. Nem az lenne a fő cél, hogy a temetkezési vállalkozók minél több profitot termeljenek, hanem az, hogy a tisztességes profit reményében a reális árakat a lakosság könnyebben finanszírozhassa. Kifehéredne a teljes iparág, ráadásul lehetőség lenne minden szempontból méltó megemlékezéseket tartani, és nem állhatna elő olyan helyzet sem, hogy esetleg az anyagi megfontolások miatt nem tud valaki olyan szertartást tartani, amilyet egyébként szeretne, mivel ezeket az összegeket csak ilyen jellegű kiadásokra lehetne fordítani, szemben a mostani finanszírozási modellel, ahol pl. a biztosítótól kapott életvégi összeget bármire el lehet költeni.

Ez mennyire gyakori tendencia, milyen gyakran fordul elő, hogy az anyagi megfontolások miatt nem kerül sor olyan temetésre, amit a család szeretne?

Érezhető azért az a tendencia, hogy a temetés egyre több család számára okoz financiális problémákat, és ha az említett rendszer megvalósulna, – akár csak egyes elemeiben – meggyőződésem, hogy jelentősen javulna a helyzet. Az elhunytak és a családjaik számára is méltóbb szituáció állna elő. Nem csak a lelki megnyugvás lenne talán teljesebb, de anyagilag is finanszírozhatóbb lenne a folyamat, és nem utolsó sorban az állam nyugodtabb lenne afelől, hogy az adóbevételek is biztosabbak lennének.

Ez alapján úgy tűnik, hogy ez mindenkinek érdeke lenne, mégis, az elmúlt 10 évben nem történt komolyabb előrelépés. Miért lehetséges mindez?

Igen, talán leginkább a szakmai konszenzus, a valódi összefogás hiányzott. Azt gondolom, a temetkezési szövetségek között most egy egyre jobb együttműködés indult meg, ráadásul ezzel összefüggésben lezajlott egy generációváltás is. A két évvel ezelőtti Magyarországon megrendezett világkonferencián éreztem azt, hogy megmozdult valami a szakmánkban, hogy elkezdtünk együtt, közösen gondolkodni. A kegyeleti dolgozók, a temető fenntartók, a kellékgyártók, minden szakmai szereplő egyre inkább érti, hogy ha egységesen képviseljük a szakma egészét, akkor meghallják a hangunkat, egyesével viszont erre nincs esélyünk. Fontos lenne, hogy fel tudjuk ébreszteni nem csak az állam, hanem az egyéb gazdasági és pénzügyi szereplők figyelmét is, hogy ebben nekik is komoly szerepük és lehetőségük lehetne. Az állam, a szakma, a bankrendszer és a biztosítók közösen tudnának egy olyan rendszert létrehozni, amely hosszú távon mindenkinek az érdeke lehetne.

Alelnökként számodra mi az a fő cél, melyet mindenképpen szeretnél megvalósítani?

Én azért is vállalok ilyen társadalmi tisztségeket, mert szentül hiszem, hogy a szakmánkat lehet és kell is fejleszteni, előre vinni, és talán az elnök úr is azért választott ki az egyik alelnöki posztra engem, mert látja ezt az elhivatottságot. Én annak örülnék, hogyha ezt a támogatási-pénzügyi modellt, amelyet az interjúban kifejtettem, meg tudnánk, legalább részben valósítani. Nyilván ez rengeteg tárgyalást és számos egyeztetést igényel még, amihez én egy személyben nem lehetek elég, de pont ezért is vagyok tagja egy olyan nagy múltú egyesületnek, mint az OTEI.

A támogatási-pénzügyi reform mellett van még olyan terület, ahol fontosnak tartanád az előrelépést az iparágban?

Nagy szüksége lenne az állam részéről egy még hatékonyabb ellenőrzési apparátusra, amely azokat a nemkívánatos elemeket szűrné ki a szakmánkból, akik mondjuk jogszabályi megfelelőség nélkül tevékenykednek vagy egyéb módokon, de nem szolgálják a tisztességes üzletmenetet. 1999-ben született meg a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény, ennek kiegészítése, módosítása indokolt lehet. Nincs igazán megfelelően szabályozva a temetkezési előírások betartásának ellenőrzése, és az sem, hogy pontosan milyen szankciókkal szembesülnek a tisztességtelen piaci szereplők. Ha például a hatóságok kritikus feltételek hiányosságát tárják fel, akkor sincsen komoly szankció, többnyire kapnak egy levelet ezek a cégek, hogy ezt és ezt változtassák meg. Tehát sokszor azt érezzük, hogy nincs meg igazán az a visszatartó erő, mely védené a tisztességesen működő vállalkozásokat. Azt mondanám, hogy ennek megújítása is időszerű lenne az interjú elején kifejtett pénzügyi támogatási rendszerrel egyetemben.

A különböző digitális megoldások szerinted Magyarországon mekkora teret kaphatnak az iparágban?

Abszolút nagy jelentőséget tulajdonítok neki, és megrögzött híve vagyok a digitalizációnak, de ezt családilag is „hoztam magammal”. Édesapám például, amikor először megjelentek a PC-k, már akkor, 92-ben DOS-alapú rendszert működtetett, voltszámítógépes készletnyilvántartásunk is, az elsők között az országban, 1993 óta pedig számítógépes temetőnyilvántartást végzünk, minden általunk üzemeltetett temetőben. Most már ott tartunk, hogy felhő alapú rendszerekkel dolgozunk. Én mindenkit arra ösztönzök, hogy ezek a fejlesztések valósuljanak meg. Többek között azért, mert az ügyfeleink lassan olyanok lesznek, akik már ebben nőttek föl, és el se tudják képzelni a papír alapú megoldásokat. Az, hogy a lakosság számára is bármikor elérhető, országos lefedettségű és integrált platformok legyenek, talán egy kicsit nehézkesebb, de szerencsére ezen a területen is vannak előrelépések, ajánlatok, fejlesztések. Nyilván minden vállalkozó másképp áll a digitális megoldásokhoz, de az biztos, hogy mint ahogy más iparágakban is, ez nálunk is elkerülhetetlen: úgy látom, hogy mindenkinek kötelező lesz, mert ha nem tartja a lépést ezekkel a technikai újításokkal, sajnos le fog maradni.